Annyi minden történik akár csak egy nap alatt is – Te vajon mindig ugyanazt a stílust képviseled?

Tegyük fel, hogy a kedvenc stílusod a minimál fekete-fehér és szürke színekből álló könnyen variálható szett. Ennek megfelelően a hajad és sminked is összhangban van ruháiddal. Kiegészítőid a sneaker és minimál hátizsák és egy egyszerű napszemüveg. Meg egy kis rúzs. Szerinted mások mit feltételeznek Rólad? 

Mert emberek vagyunk, mindig van egy első benyomás és anélkül, hogy megszólalnál, már 70%-ban beskatulyáztak valahova. Ezzel a minimal outfittel én azt gondolnám Rólad, hogy rendezettek a gondolataid, letisztultak, nem szeretsz sok időt tölteni azzal, hogy mit vegyél fel. Nyugodtnak, könnyen kezelhetőnek gondolnálak. Persze csak ha nagyon fel akarnálak címkézni valamilyen tulajdonsággal – mindenféle elméleti háttérkutatás nélkül.

Viszont le merem fogadni, ahogy végignézném egy napodat, teljesen mást gondolnék Rólad. Sokkal de sokkal több információval lennék gazdagabb, illetve nap végére biztosan más tulajdonságokkal ruháználak fel, mint az előbb említettek. Biztos vagyok benne, hogy Te is szoktál ingerült lenni, stresszes, szenvedélyes, elmélkedő, gondolkodó, homlokot ráncoló, unatkozó, nézelődő stb. De vajon mindezt a minimal stílusban teszed? Higgadtan? Realisztikusan? Nem hinném – de nem is gondolom, hogy úgy kellene.

Mégis mit akarok ezzel megkérdőjelezni? Azt, hogy mennyire tudjuk vagy akarjuk a saját személyiségünknek megfelelő öltözéket viselni. Vagy még inkább azt, hogy mennyire tudjuk uralni érzelmeinket és egy stílust képviselve élni mindennapjainkat. Gondoljátok végig egy napotokat! Ébredéstől elalvásig. Hogy látjátok magatokat?

Szóval mennyit számít mit veszel fel? Szuper, ha már bekategorizáltak, hogy melyik évszaktípus vagy. Vagy, hogy milyen testalkat típus. De most akkor ez mennyit segít a lelkednek? Mennyit segít a személyiségfejlődésedben? Valamennyit igen, mert a tükör szerint a megfelelő szín és smink viselése sokat lendít a napodon. De estére lejön a máz, vagy a belül tomboló kisugárzásod bármit képes leküzdeni?

A kérdés mindig, hogy a vágyott és valós stílusod között mekkora a hézag. Amikor ideges vagy és veszekedsz, milyen stílust képviselsz? Én biztosan nem olyat, amilyennek látni szeretném magam. Vagy amikor dolgozol és nagyon elmélyedsz a gondolataidban, tudod mit sugárzol kifelé? Én például a homlokomat ráncolom és mérgesen nézek. Ijesztő lehet.

Felmered vállalni azt aki vagy? Vagy inkább álca mögé bújsz, hogy ne ismerjenek meg igazán, mondván, hogy senkinek semmi köze ahhoz, ki is vagyok valójában. Ezzel az álcával – akár mindig a divatot követve, hogy eggyé válj a tömeggel – vajon elakadsz legbelül, hogy az egyetlen életed folyamán még jobban megismerd önmagad? Vagy pont az álca segít abban, hogy ne foglalkozz a külsőddel és önfejlesztő gyakorlatokat csinálsz. Sajnos én az utóbbit nem látom egyáltalán. Az álca és tömegbe olvadás csak abban segít, hogy békén hagyjon az élet. De ezért élünk?

Dobd el a mobilod, nyiss mások felé, érdeklődj, mesélj, kérdezz. Minél inkább magadba engeded a külső világot, annál több hatás fog érni (vigyázat, nem csak pozitív), viszont talán annál bátrabban mersz egyedi lenni.

Így biztosan más lesz az első benyomás is Rólad, mert ott lesz a szemedben és a külsődben, aki vagy. Érdekesebb leszel. Izgalmasabb. A világ kinyílik és rengeteg olyan dolog fog megtalálni Téged, amiről csak álmodni mertél.