Szinte folyamatosan az jár a fejemben, hogyan tudnám minél több emberhez elvinni az üzenetem, hogy a stílusosság nem pénz kérdése és örömteli életünk egyik alappillére. Nyilván sok minden fontosabb ennél, úgy mint az egészség, a család, a jó munka, az egzisztenciális biztonság és még sorolhatnám. Ahogyan tisztában vagyok azzal is, hogy a híres Maslow Szükséglet Hierarchiájának nem a legalsó fokán áll ez az igény, ez tény.

De ha Te, kedves olvasóm már eljutottál a középső (lila) szintig, akkor mindenféleképpen olvass tovább! A teljesség igénye nélkül csak annyit hadd magyarázzak el a szükséglet piramisról, hogy először is ez minden emberre igaz kivétel nélkül. Amíg éhezel, nem érdekel, hogy másnap esik-e az eső. Vagy amíg majd bepisilsz, nem tudsz jól teljesíteni egy állásinterjún, hiába igyekeztél korábban a legjobb formába kerülni. Aztán ha ezek az alap fiziológiai szükségletek ki vannak elégítve, elkezdhetsz fókuszálni a biztonsági kérdésekre, mint hogy van-e állandó munkám, holnapra van-e ételem, van-e hova hazamennem. Ha ezt a szintet is kipipálhatjuk, nagyon fontos és sürgető kérdés, hogy a helyünkön vagyunk-e. Van e szeretetteljes családom, van-e közösség, ahova tartozhatom, van-e kihez hazatérnem. Mindezen szükségletek kielégítése után foglalkozol majd csak az önbecsüléseddel, kezdesz el új célokat kitűzni az életedben. Ekkor már tudatosan is azzal fogsz foglalkozni, hogy az életed valamilyen úton módon teljessé tedd. Értékeled a mindennapokat, hálás vagy és szeretnél még többet megtudni magadról és a világban betöltött helyedről. A ma világában pedig napról napra többen szembesülünk ezen “luxusproblémákkal”, amik sokkal összetettebbek, mint valaha és pontosan ezért okosan, tudatosan kell döntenünk tetteink fölött.

Így meg is érkeztünk a stílustanácsadáshoz, mint szolgáltatáshoz, amit sokan a mai napig luxus szolgáltatásként emlegetnek. Pedig ha már tudod, hogy kezedben a sorsod irányítása – részben biztosan tehetsz érte – akkor magadat is jobban elkezded figyelni: hogy hogyan éltél eddig; merre jártál, hova utaztál; mikre figyeltél; eleget sportolsz-e; egészségesen táplálkozol-e; mire költesz egyáltalán…

mennyit költesz egy évben cipőre, ruhára, kiegészítőkre? És azoknak hány százalékát hordod rendszeresen? Tudtad, hogy a nők többsége ruháiknak csak a 20%-át hordják? És, hogy minden reklám a nőknek szól, mivel számunkra a vásárlás örömet okoz (most gender elmélet tisztázása nélkül homogén közegként kezelem a nőt, mint nemet, tudományos szempontból)?

Megtennéd kérlek, hogy átnézed az elmúlt éved kiadásait? Vagy ha már megtetted, akkor őszintén válaszold meg magadnak mekkora összeget költöttél a saját ruházkodásodra! Tényleg őszintén. Nekem nem kell válaszolnod, bőven elég, ha magadban tisztán látod. Ennek hányad része egy stílustanácsadás ára?

Hogy-hogy ennyibe kerül, míg csak pár órát töltenél velem, ruhát sem kapsz érte, semmi tárgyi kézzelfogható terméket. Ez a kérdés felmerül, mikor az ügyvédnek fizetsz egy aláírásért? Vagy mikor pszichológushoz mész és előfordul, hogy meg sem szólal? Kaptam már én is olyan kritikát, hogy nem is értik mit akarok, hiszen régen aki varrónőként dolgozott, senki nem kellett neki, hogy megmondja mit vegyen fel. Egyrészt nem tudom milyen megjelenéssel bírt e hölgy, másrészt egy olyan világban éltek akkor az emberek, hogy nemhogy a marketing fogalmát nem ismerték, de még a keresletét sem. Volt a jó tervgazdálkodásos 5 évente megtervezett kínálat és kész. Így én abszolút megértem a kétkedőket, hiszen sok évtizeden keresztül azt verték a fejükbe, hogy boldog nő vagy, ha nem ver és nem kocsmázik a férjed. Ahhoz képest ma már ennek annyira az ellenkezőjét éljük, hogy felfogni sem egyszerű!

Tehát mit is tartalmaznak az áraim?

  1. a munkámat, amit belefektettem abba, hogy kijárjak egy iskolát, hogy tapasztalatot és tudást szerezzek, amiket hosszú éveken keresztül csiszolgattam és csiszolgatok a mai napig
  2. a tudást, amit megosztok, nem csak elméleti, hanem gyakorlati szinten
  3. a színeket és formákat elsajátítod jó magad is, amiket kedves olvasóm csak Rád szabottan adok át, hiszen nincs két egyforma ember
  4. az online Lookbook-ot, amin több órát dolgozom általában, hogy a megszerzett tudást ne neked kelljen lejegyzetelni, hanem bármikor bármilyen okoseszközödről elérd és használni tudd
  5. a stúdióbérlést
  6. a fotós díját
  7. a sminkes díját
  8. a magyar márkájú ruhák vásárlási opcióját, amiket a helyszínre hozok, megismertetem Veled a lehetőségeket
  9. önbizalmat építek
  10. objektív tükröt tartok
  11. a Te megtakarított pénzedet, amit már akár pár hónap alatt megspórolsz, a UTM szolgáltatásnak köszönhetően. Arról a későbbi több évnyi megtakarításról nem is beszélve, amit még életed visszalévő éveiben nem vagy másra költesz el
  12. ergo, egy stílustanácsadás egy befektetés – és ami a legfontosabb: TE, önmagad kerülsz sokkal jobb formába, minden nap hálásan mosolyogsz vissza a tükörképedre, hogy milyen jó döntést hoztál. A környezeted is érezni fogja a változást, valahogy sokkal több mosolyt és kedves szót kapsz, amitől a gondolataid is sokkal pozitívabb irányba terelődnek, eltompítva az élet alkotta fájdalmakat, felülkerekedve rajtuk, megoldásokat találva.

És még pár utolsó gondolat, amit én tapasztaltam eddig:

  1. sok mindent megbeszélünk a férjeinkkel, párjainkkal, hogy mire költünk, azt pláne. A férfiak a legtöbb esetben végképp badarságnak tartanak egy ilyen szolgáltatást. Hiszen ők egyszerűen funkcionálisan gondolkoznak. Ha fázik, vesz egy meleg pulcsit, elmond benne pár jó viccet, még egy bókot is odadob valakinek, és máris jó pasinak titulálják. Ez nálunk nőknél nem így működik, ugye? Mégis hallgatunk bölcs szavukra és ugyanúgy tovább terheljük a családi kasszát az éppen akciós ruhák megvásárlásával.
  2. kisgyermekes anyaként az utolsó dolog általában mi magunk vagyunk. “Ugyan, ez luxus, biztosan nem veszek magamnak ilyet, előbb teszek félre a gyerekemnek a márkás cipőre. Én jó anya akarok lenni. A férjem szerencsére így szeret, ahogy vagyok, nekem nem kell cicoma“. Oké, rendben, elfogadható érvek. Elfogadható lesz ez mindig?
  3. jól kereső, multinál dolgozó nőként pedig berohanunk a márkás drága üzletekbe, leakasztunk valamit a polcról, felpróbáljuk, hagyjuk magunkat az eladó által rábeszélni, hogy milyen jól áll nekünk a haspóló akár. De elégedetten távozunk, mivel sok pénzt adtunk ki, biztosan ez majd látszódni is fog és így én vagyok az igényes, magára sokat adó nő. Ámen 🙂
  4. családi vacsoráknál, ebédeknél az idősebbik korosztály értetlenkedve hallgatja végig a stílustanácsadás menetét. Utána mi is a “bezzeg az ő korában” kezdetű mondatokat. Amiből nagyon kedves beszélgetések tudnak születni, még ha századjára is hallgattuk végig azokat.

Tényleg nem a ruha teszi az embert. És nem is a külső a legfontosabb. De igenis fontos. Ez nem egy felszínes múló állapot. Ez része a belső békénknek. Része egy egészséges kapcsolatnak, házasságnak. Ahol a nő tényleg nő maradhat. Ahol az anya nem csak anya, hanem társ, szerető, kolleganő – egyszerűen ízig vérig NŐ.

A kérdés mindig benned van. Szeretnél-e igazán az a NŐ lenni, aki ott van benned, vagy továbbra is elhessegeted a gondolatot, mondván, hogy ebből a pénzből inkább veszel magadnak egy pár cipőt.

Ha a válasz igen, várlak sok szeretettel!

ÁRAK

IDŐPONTFOGLALÁS